Az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottsága (DAC) és Írország szervezésében 2021. június 16-17-én került megrendezésre a DAC-tagok fejlesztési minisztereinek magas szintű informális „Tidewater” találkozója, amelyre a járványügyi korlátozások miatt idén videókonferencia formájában került sor. A 2020-ról elhalasztott kétnapos tanácskozáson a DAC harminc tagjának fejlesztési miniszterei, illetve vezető tisztviselői vettek részt. Hazánkat Joó István, az export növeléséért felelős helyettes államtitkár képviselte az eseményen.

Az OECD DAC fejlesztési minisztereinek 2020-ról elhalasztott magas szintű informális „Tidewater” találkozóján a résztvevők napjaink legfontosabb fejlesztéspolitikai kihívásait vitatták meg, kiemelten a „zöld és igazságos újjáépítés” témakör mentén.

Colm Brophy ír államtitkár köszöntőjében a DAC jelentőségét méltatta, valamint kitért a fejlődő országok egyre szaporodó kihívásaira, különös tekintettel az élelmezésbiztonsági és oktatási problémákra, valamint a Covid-19 világjárvány okozta gazdasági és társadalmi kihívásokra. A nemzetközi fejlesztéspolitika jelentőségét Írország példáján keresztül szemléltette, amely saját erőfeszítéseinek és a nemzetközi közösség támogatásának köszönhetően vált egy szegény országból fejlett donor országgá.

Susanna Morehead DAC-elnök mindezt az innovatív megoldások, az egymástól tanulás és a kockázatvállalás fontosságával egészítette ki. Felvetette a kérdést, hogy a DAC szerepét illetően milyen döntéseket és változásokat szükséges meghoznunk nemzetközi vállalásaink teljesítése, illetve a zöld és fenntartható globális újjáépítés iránti erőfeszítéseink fokozása érdekében.

Mathias Cormann OECD-főtitkár beszédében a Covid-19-et az elmúlt száz év legnagyobb válságaként jellemezte, amely minden korábbinál fontosabbá teszi az összefogást, valamint a multilaterális együttműködést. A DAC szerepe e tekintetben megkerülhetetlen és a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) – amelynek mértéke 2020-ban elérte a történelmi 161 milliárd dollárt – továbbra is a legkiszámíthatóbb fenntartható finanszírozási forma. A fejlődők megnövekedett finanszírozási szükségletei – az adók, a közvetlen külföldi befektetések, a kereskedelem és a hazautalások csökkenésével párosulva – megnövelték a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) eléréséhez szükséges finanszírozási rést, amely a járvány miatt legalább 50%-kal, 3,7 billió dollárra nőtt. Mindeközben a világ legszegényebbjei még mindig oltásra várnak; a legkevésbé fejlett országokba becslések szerint csupán az oltókészletek 0,3%-a jutott el. Nemzetközi fejlesztési erőfeszítéseinknek ezért fontos részét kell, hogy képezze a védőoltások és az egészségügyi rendszerek támogatása. AZ OECD-főtitkár szerint a világjárvány utáni helyreállítás egyben lehetőséget is kínál fejlesztési gyakorlatok áthangolására a fenntarthatóbb növekedés érdekében, sürgetve a donor országokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a zöld átmenet támogatását célzó 100 milliárd dolláros kötelezettségvállalásuk elérésére.

Joó István helyettes államtitkár felszólalásában bemutatta hazánk 2020-ban elért nemzetközi fejlesztési eredményeit a Covid-19 világjárványra adott válaszok tükrében, különös tekintettel az ODA 411,41 millió dolláros mértékére, valamint a hazai 0,26%-os ODA/GNI mutatóra. A nemzetközi fejlesztési együttműködés iránti elkötelezettségünket mutatja, hogy a magyar ODA-ráfordítás 2020-ban a második legnagyobb reálértékű éves szintű növekedést mutatta (Málta után). Helyettes Államtitkár Úr beszámolt emellett a 2020-2025 közötti időszakra vonatkozó magyar Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Stratégiáról (NEFE2025). Rámutatott, hogy a világjárvány a korábbiaknál is szükségesebbé tette a szolidaritást, Magyarország ezért széles körben hajtott végre fejlesztési projekteket, illetve adományozott védekezést elősegítő eszközöket partnereinknek a járvány gazdasági és egészségügyi hatásainak csökkentése érdekében. A „Tidewater” rendezvény időpontjáig 68,58 millió dollárt fordítottunk erre a célra, amelyből 49 millió dollár irányult fejlődő országokba. Kiemelte, hogy a világjárvány különösen a legsérülékenyebb országokra volt pusztító hatással, a magyar támogatások 11,69%-a (48 millió dollár) pedig ilyen országokba irányult. A sérülékeny, valamint az LDC-országoknak nyújtott magyar támogatások közül kiemelte az Ugandában 2019 óta megvalósítás álló 16 millió eurós projektet, amely a valaha volt legnagyobb nemzetközi fejlesztési programunk. Leszögezte, hogy miközben minden korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetünk az ODA-ra, prioritásként kezeljük a magánszektor és a magántőke bevonását nemzetközi fejlesztéspolitikánk végrehajtásába. Fontosnak tartjuk az innovatív finanszírozás előmozdítását és folyamatosan vizsgáljuk a további forrásbevonás lehetőségét, elsősorban gazdasági partnerségeken keresztül, de egyre nagyobb figyelemmel a vegyes finanszírozású műveletekre is.

A felszólaló tagállamok között egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy a világjárvány és annak utórengései az elkövetkező években is meghatározzák majd a nemzetközi fejlesztéspolitika irányait, súlyosbítva a nem teljesülő SDG-k által rótt feladatokat. A fejlődő országok messze nincsenek túl a járványon és még hosszú évekig súlyos gazdasági visszaeséssel és az egyenlőtlenségek növekedésével küzdenek majd. A vakcina-erőfeszítések éveken átnyúló beruházásokat és jelentős DAC-finanszírozást igényelnek. A politikai légkör ugyanakkor a DAC országokban is megváltozott, megnehezítve a nemzetközi fejlesztés melletti érvelést. Az ODA növekedése 2020-ban örvendetes fejlemény, a fejlesztési igények azonban továbbra is meghaladják a rendelkezésre álló forrásokat. Ezért fontos megőrizni az ODA-ra vonatkozó tagállami ambíciószintet, miközben maximalizálni szükséges a magántőke bevonását és a rendelkezésre álló eszközök hatását, illetve azok hatékonyságát is növelni kell. A felek eltérő véleményeket fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy hova szükséges irányítani a szűkös ODA-forrásokat, amely nehéz döntési helyzeteket eredményez. Sokan a leghátrébb állók, a legkevésbé fejlett országok (LDC) és a különösen sérülékeny országok támogatásának fontosságát említették, mások a közepes jövedelmű (MIC) országokban tapasztalható növekvő egyenlőtlenségekre hívták fel a figyelmet. A fejlesztési együttműködés egyre inkább politikai kérdéssé válik, a DAC-nak pedig ki kell állnia saját értékei – mindenekelőtt a demokrácia és a jogállamiság – mellett.