Az Európai Unió a világ legnagyobb fejlesztéspolitikai donorja: 2019-ben mintegy 75,2 milliárd euró összegű hivatalos fejlesztési támogatást – a globális támogatások mintegy 55,2%-át – nyújtotta a fejlődő országoknak. Tevékenysége elsősorban a jó kormányzás, valamint a humán és gazdasági fejlődés elősegítésére, illetve az olyan globális kihívások kezelésére irányul, mint a szegénység, az éhezés és a természeti erőforrások megőrzése. Az EU nemzetközi fejlesztési együttműködési rendszerében mindhárom fő szerve részt vesz, így (1) az Európai Unió Tanácsa, (2) az Európai Parlament, valamint (3) az Európai Bizottság.
Az EU nemzetközi fejlesztéspolitikájának irányait, prioritásait az Európai Unió Tanácsa jelöli ki. A tanácsi formációk között a magas szintű politikai döntéshozatalért az ún. Külügyek Tanácsának fejlesztési (miniszteri) formációja, míg az alacsonyabb szintű döntés-előkészítésért jelenleg az alábbi, fejlesztéspolitikával foglalkozó tanácsi munkacsoportok felelnek:
· Fejlesztési együttműködési munkacsoport (CODEV);
· Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal foglalkozó munkacsoport (ACP);
· Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) ad hoc munkacsoport;
· Humanitárius segítségnyújtási és élelmiszersegély munkacsoport (COHAFA).
A nemzetközi fejlesztéspolitikával foglalkozó uniós tanácsi munkacsoportok heti többszöri rendszerességgel megrendezésre kerülő ülésein Magyarországot a Brüsszelbe akkreditált magyar Állandó Képviselet illetékes szakdiplomatája, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) Nemzetközi Fejlesztési Főosztálya képviseli. Az ülésekre a magyar álláspontot (mandátumot) a KKM Nemzetközi Fejlesztési Főosztálya alakítja ki az aktuális kérdésben illetékes társfőosztályok és társminisztériumok bevonásával.
Az Európai Bizottság feladatai közé tartozik a partnerországokkal való kapcsolattartás és a folyamatos együttműködés biztosítása, valamint az EU fejlesztéspolitikájának megtervezése és kialakítása. Az Európai Bizottság az Unió intézményeinek nemzetközi fejlesztéspolitikával kapcsolatos feladatmegosztásában mind a kezdeményező, mind pedig a végrehajtó szerepet betölti. Tevékenységének fókuszában a szegénység csökkentése, a fenntartható fejlődési modellek megteremtése, továbbá a demokrácia, az emberi jogok és a jogbiztonság kiépítésének a támogatása áll. Az Európai Bizottság részéről Josep Borell Fontelles, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, a Nemzetközi Partnerségekért Felelős Főigazgatóság (Directorate-General for International Partnerships, DG INTPA) – élén Jutta Urpilainen biztossal –, továbbá a Janez Lenarčič biztos által vezetett Európai Polgári Védelmi és Humanitárius Segítségnyújtási Főigazgatóság (Directorate-General for European Civil Protection and Humanitarian Aid Operations, DG ECHO) felel a területért.
Az Európai Parlament az európai közvélemény és az uniós állampolgárok fő képviseleti szerve. Ellenőrzést gyakorol az összes uniós intézmény felett, ezen belül ellenőrzi a Bizottság munkaprogramját, illetve jogszabályalkotásra kérheti fel a Bizottságot. Az Európai Parlament nemzetközi fejlesztési együttműködésért felelős szerve a Fejlesztési Bizottság (European Parliament’s Committee on Development, DEVE). Fő felelőssége többek között az uniós nemzetközi fejlesztéspolitika ösztönzése, megvitatása, végrehajtása és ellenőrzése. A DEVE felel a fejlődő államokbeli intézményekkel való politikai párbeszéd folytatásáért bilaterális keretek között és nemzetközi fórumokon egyaránt.
Az Európai Unió külső fejlesztéspolitikai pénzügyi eszközei
Az Európai Unió a harmadik országok fejlesztéspolitikai támogatását az ún. külkapcsolati pénzügyi eszközökön keresztül biztosítja. A 2014 és 2020 közötti pénzügyi időszakban az uniós nemzetközi fejlesztési források jelentős részét az alábbi, földrajzi szempontok szerint meghatározott eszközök nyújtották: Fejlesztési Együttműködési Eszköz (Development Cooperation Instrument, DCI), Európai Fejlesztési Alap (European Development Fund, EDF) és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (European Neighbourhood Instrument, ENI). Az Európai Unió ezen felsorolt, nemzetközi fejlesztéspolitikai eszközökön túl további, ún. szükséghelyzeti vagyonkezelő alapokat is létrehozott azzal a céllal, hogy összehangolt, gyors és rugalmas választ adhasson a konfliktusok okozta humanitárius válsághelyzetek, illetve az irreguláris migráció kiváltó okainak kezelésére. Ezen eszközök közül kiemelt jelentőséggel bír a Törökország-támogató Menekültügyi Eszköz (EU Facility for Refugees in Turkey, FRIT), a Szíriai Válságra Reagáló Regionális Vagyonkezelői Alap (EU Regional Trust Fund in Response to the Syrian Crisis, Madad Alap), valamint az EU Afrikai Szükséghelyzeti Vagyonkezelő Alap (EU Emergency Trust Fund for Africa, EUTF Afrika). Magyarország az uniós költségvetésbe való befizetése révén egyaránt hozzájárul az EDF, a DCI és az ENI, valamint önkéntes hozzájárulásai révén a FRIT, a Madad Alap, illetve az EUTF Afrika működéséhez és eredményességéhez.
A 2021-2027 közötti többéves pénzügyi időszakban egy új fejlesztéspolitikai eszköz, a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Neighbourhood, Development and International Cooperation Instrument, NDICI) váltja fel az eddig különálló pénzügyi eszközöket. Az NDICI-ban a migráció kiváltó okainak kezelése célkitűzésként szerepel, így a szegénység felszámolásához, valamint a konfliktusmegelőzéshez, békeépítéshez és a válságokra való felkészüléshez nyújthat támogatást. Az NDICI (1) egy földrajzi, (2) egy tematikus és (3) egy gyorsreagálási pillérből épül fel. A földrajzi boríték (53,8 milliárd euró) csaknem fele (26 milliárd euró) a szubszaharai Afrika számára kerülne elkülönítésre, míg mintegy harmada (17,2 milliárd euró) a szomszédságpolitika országaira. Magyarország számára kedvező, hogy a 2021-2027 közötti pénzügyi időszak tekintetében az egyes földrajzi borítékok esetében a prioritást a szubszaharai Afrika és a szomszédságpolitika országai jelentik, amely megegyezik a magyar Kormány 2020-2025 közötti időszakra vonatkozó Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Stratégiájának (NEFE2025) fókuszával.
Humanitárius segítségnyújtás
A humanitárius segítségnyújtás célja az emberi életek mentése, a szenvedés enyhítése és az emberi méltóság megőrzése a fegyveres konfliktusok és természeti katasztrófák következtében kialakult helyzetekben, az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség elvének tiszteletben tartásával.
A humanitárius terület önálló jogi alapot a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével (EUMSZ 214. cikkely) kapott, ezáltal pedig az EU önálló szakpolitikájává vált. Mára az EU és tagállamai a legjelentősebb globális szereplők a humanitárius segélyezés tekintetében: az EU a 2014–2020-as időszakban 7,1 milliárd eurót különített el humanitárius támogatásra, a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keretben pedig 9,7 milliárd eurót. Az Európai Bizottság Európai Polgári Védelmi és Humanitárius Segítségnyújtási Főigazgatósága (Directorate-General for European Civil Protection and Humanitarian Aid Operations, DG ECHO) felel a humanitárius válságok esetén szükséges uniós válaszintézkedések meghozataláért, a segítségnyújtási műveleteket támogatásáért, valamint a tagállamok vonatkozó politikáinak és tevékenységeinek az összehangolásáért. Az Európai Unió Tanácsának előkészítő szerveit tekintve a Humanitárius segítségnyújtási és élelmiszersegély munkacsoport (Working Party on Humanitarian Aid and Food Aid, COHAFA) vitatja meg az EU humanitárius stratégiáival és szakpolitikáival kapcsolatos kérdéseket, valamint a humanitárius válsághelyzetre való válaszadást.