1945-ös alapítása óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyik fő tevékenységi területe a nemzetközi fejlesztési együttműködés, amelynek keretében a nemzetközi közösség az arra rászoruló fejlődő országokat támogatja az alapvető társadalmi-gazdasági céljaik, mindenekelőtt a szegénység leküzdését szolgáló intézkedések megvalósításában. Az ENSZ Alapokmányában foglaltak szerint a szervezet fő célja a gazdasági és szociális előrehaladás, illetve a fejlődés feltételeinek előmozdítása.
Az ENSZ egyik legjelentősebb nemzetközi fejlesztési vonatkozású vállalkozása a Millenniumi Fejlesztési Célok (Millenium Development Goals, MDG) elnevezésű program 2000-ben történő elfogadása volt, amely a mélyszegénységben élők arányának az 1990-ben mérthez képest felére csökkentését és a humánus élet legalapvetőbb feltételeinek számottevő, számszerűsíthető javítását tűzte ki célul a 2000-2015 közötti időszakban. Az MDG-k mérföldkőnek számítottak a nemzetközi fejlesztéspolitika történetében, és bár a célkitűzések csak részben teljesültek, így is jelentős előrelépések történtek a fejlődő országok felzárkóztatása és a szegénység mérséklése tekintetében.
Az MDG-k felváltása és az egyetemes – tehát nem csupán a fejlődő országokra vonatkozó – végrehajtás érdekében az ENSZ tagállamai 2015-ben fogadták el az új integrált fenntartható fejlődési és fejlesztési keretrendszert, az Agenda 2030-at, amely a szegénység megszüntetéséhez, az egyenlőtlenségek leküzdéséhez és Földünk környezeti rendszerének megóvásához vázol fel elképzeléseket. Az Agenda 2030 középpontjában a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) állnak, minden országra érvényesen és senkit nem kihagyva a célok megvalósulásából („leaving no-one behind”). Az új keretrendszer gerincét adó, 17 célból és 169 alcélból álló SDG-k 2016. január 1-jével léptek életbe, végrehajtásuk pedig minden ország esetében saját nemzeti terv alapján valósul meg. A keretrendszer kialakításában a kezdetektől fogva Magyarország is meghatározó szerepet vállalt.
Az SDG-k globális szintű megvalósításában az ENSZ-család valamennyi szervezete, illetve programja aktívan részt vesz. A célok végrehajtásának nyomon követéséért és felülvizsgálatáért felelős legfőbb globális szerv a Magas Szintű Politikai Fórum (High-Level Political Forum, HLPF). A HLPF évente miniszteri szinten a Gazdasági és Szociális Tanács (Economic and Social Council, ECOSOC), négyévente pedig a Közgyűlés égisze alatt is megrendezésre kerül. A HLPF miniszteri szegmensén a tagállamok lehetőséget kapnak a keretrendszerben foglaltak nemzeti végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseik bemutatására. Magyarország 2018-ban tette meg önkéntes nemzeti jelentését (Voluntary National Report, VNR).
Az SDG-k külső dimenzióban történő végrehajtásával kapcsolatos feladatokat a Külgazdasági és Külügyminisztérium, míg a hazai végrehajtással kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálását az Innovációs és Technológiai Minisztérium látja el. A hazai végrehajtás nyomon követésében kiemelt szerepe van továbbá a Központi Statisztikai Hivatalnak, amely az ENSZ Statisztikai Bizottsága által kidolgozott SDG indikátor-rendszerrel kapcsolatos hazai adatszolgáltatásra vonatkozó teendőket koordinálja.
UNDP: Az ENSZ Fejlesztési Programja
A UNDP (United Nations Development Programme) az ENSZ világméretű fejlesztési hálózata, az ENSZ Közgyűlés egyik végrehajtó szerve. A szervezet – amely tevékenységét a tagállamok önkéntes hozzájárulásaiból, adományaiból finanszírozza – 177 országban tart fent képviseletet, amelyek a helyi kormányokkal együttműködve járulnak hozzá a fejlesztési problémák megoldásához és a társadalmi fejlődés elősegítéséhez. A UNDP szakértői tanácsadással és képzésekkel segíti a fejlődő országok kormányait, anyagi segítséget nyújt és tevékenységét egyre növekvő mértékben a legelmaradottabb országok támogatására összpontosítja. A UNDP minden évben közzéteszi az emberiség fejlődéséről készített jelentését (Human Development Report), amely a világban végbemenő fejlődést méri és elemzi. A világjelentés mellett a UNDP készít regionális, nemzeti és helyi szintű kiadványokat is. A UNDP tevékenységét jenleg a szervezet 2018-2021-es időszakra vonatkozó stratégiai tervdokumentuma határozza meg.
Az ENSZ fejlesztési intézményi reformja
António Guterres ENSZ-főtitkár javaslatára és elképzelései alapján az ENSZ Közgyűlés 2018. május 31-én határozatot fogadott el az ENSZ fejlesztési mandátumú intézményeinek reformjáról, olyan stratégiai és strukturális változásokat előirányozva az ENSZ intézményrendszerében, amelyek által a korábbiaknál jobban támogathatók a világ országainak törekvései az SDG-k elérésében. A reform többek között új alapokra helyezi az egyes tagállamokban – így elsősorban a fejlődő országokban – működő ENSZ irodákat vezető ún. rezidens koordinátorok működését, mind a feladatszabás, mind a finanszírozás tekintetében. A 2019. január 1-gyel életbe lépett rezidens koordinátori rendszer kiemelt célja a nagyobb elszámoltathatóság és láthatóság biztosítása, amelynek keretében a rezidens koordinátorok közvetlenül jelentést tesznek az ENSZ Közgyűlésnek.
Az ENSZ fejlesztési intézményi reformjának részeként 2019 májusában került elfogadásra az ún. finanszírozási kompakt (funding compact), amelynek célja, hogy hozzájáruljon az ENSZ fejlesztési rendszeréhez rendelt erőforrások minőségének, átláthatóságának és kiszámíthatóságának a javításához. A finanszírozási kompakt számos vállalást tartalmaz mind az ENSZ, mind pedig a tagállamok részéről. Utóbbiak egyebek között önkéntesen vállalták, hogy a kompakt elfogadását követő öt évben növelik az ENSZ fejlesztési rendszer számára nyújtott többéves pénzügyi hozzájárulások arányát.
Az ENSZ fejlesztési reform záró lépéseként az ENSZ-főtitkár 2020 áprilisában főtitkári jelentésben értékelte a fejlesztési intézményi reform előrehaladását. A jelentés három területen irányozott elő további intézkedéseket a jövőre nézve: (1) a több országgal foglalkozó irodák (UN Multi-Country Offices, MCO-k) támogatásának megerősítése, (2) a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásának optimalizálása regionális szinten, elsősorban a határon átívelő együttműködések támogatása kapcsán, valamint (3) a jelentésben levont következtetések becsatornázása a 2020-as QCPR (Quadrennial Comprehensive Policy Review) felülvizsgálat előkészítésének folyamatába. A QCPR-ral kapcsolatos főtitkári jelentés 2020 júliusában jelent meg és részletesen beszámolt az ENSZ fejlesztési tevékenységek végrehajtásának gyakorlati oldaláról, valamint a pénzügyi, szervezési és emberi erőforrásokkal kapcsolatos kérdésekről.
Az ENSZ humanitárius tevékenysége
A nemzetközi humanitárius tevékenység először 1992-ben kapott intézményes formát az ENSZ keretében, a Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának (United Nations Office for the Coordination of Humanitarian Affairs, ENSZ OCHA) létrehozásával, amely azóta a humanitárius szakpolitika vezető szervezetévé vált. Elsődleges feladatai közé a humanitárius szereplők munkájának összehangolása, valamint a vészhelyzetekre való gyorsreagálás biztosítása tartozik. A szervezet – a nemzeti és nemzetközi szereplőkkel együttműködve – a humanitárius fellépések hatékony mobilizálására és koordinálására fókuszál, szem előtt tartva a rászorulók jogait, a felkészültség ösztönzését és a válsághelyzetek megelőzésének a szükségességét, valamint a fenntartható megoldások elősegítését. A szervezet működését önkéntes donor-támogatások biztosítják.
A 2004-es dél-ázsiai földrengés és cunami következtében az addig felépített humanitárius válaszadási képességekben megmutatkozó hiányosságok miatt az ENSZ humanitárius szerepkörének és kapacitásainak, koordinációs képességének reformja is szükségessé vált. Az ENSZ OCHA válaszul felgyorsította a humanitárius szakpolitikát érintő reformokat, új regionális logisztikai központokat hozott létre világszerte, valamint kiépítette a humanitárius segítségnyújtás hatékonyságát növelni képes ún. klaszter rendszereket.