Általános összefoglaló a magyar kormányzati humanitárius segítségnyújtásról

A magyar kormány humanitárius segítségnyújtásának célja az emberi életek mentése, a szenvedés enyhítése és az emberi méltóság megőrzése a fegyveres konfliktusok és természeti katasztrófák következtében kialakult helyzetekben. A magyar humanitárius segítségnyújtás a nemzetközi humanitárius jogon, a nemzetközi emberi jogi egyezményeken és a nemzetközi menekültjogon, valamint a négy fő humanitárius alapelven (emberiesség, semlegesség, pártatlanság és függetlenség) alapul.
Magyarország tevékenységét a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos Európai Humanitárius Konszenzusban megfogalmazott irányelvek, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Együttműködési Bizottsága (OECD DAC) és az Európai Unió által is elfogadott Jó Humanitárius Donortevékenység (GHD) alapelvei mentén végzi.

A Nemzetközi fejlesztési együttműködésről és humanitárius segítségnyújtásról szóló 2014. évi XC. törvény értelmében a magyar közigazgatáson belül a külpolitikáért felelős miniszter, tehát a Külgazdasági és Külügyminisztérium felelős a kormányzati nemzetközi humanitárius segítségnyújtás koordinációjáért és végrehajtásáért, szoros együttműködésben a társtárcákkal és az érintett magyar civil szervezetekkel. Magyarország nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenységét elsősorban többoldalú keretben, az Európai Unión, továbbá az ENSZ humanitárius tevékenységgel foglalkozó szakosított szervezetein, ügynökségein és pénzügyi alapjain, a Vöröskereszten, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalmon, a Nemzetközi Migrációs Szervezeten (IOM), a magyar külképviseleteken, valamint magyar civil szervezetekkel és a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságával együttműködésben valósítja meg.

Magyarország minden évben jelentős összeget fordít humanitárius segítségnyújtásra, 2015-ben a Külgazdasági és Külügyminisztérium közel 440 millió forinttal támogatott humanitárius tevékenységeket kétoldalú vagy többoldalú együttműködések keretében.

Alapvető cél, hogy Magyarország hozzájáruljon a legsúlyosabb, elhúzódó humanitárius válságok (Szíria, Száhel övezet, Afrika Szarva, Fülöp-szigetek) kezeléséhez. A segélyezés során egyre nagyobb figyelem fordul az élelmezésbiztonság, a víz és szanitációs (WASH) szektor, valamint a sérülékeny csoportok közül is elsősorban a nők, a gyermekek és az otthonukat hátrahagyó menekültek támogatására. A Külgazdasági és Külügyminisztérium a civil, tudományos, vállalati és kormányzati partnerek bevonásával jelenleg dolgozik Magyarország Humanitárius Stratégiáján, amely a magyar nemzetközi humanitárius segítségnyújtás fejlesztésének irányait jelöli ki az első Humanitárius Világcsúcs üzeneteinek figyelembe vételével.

Hazánk aktívan részt vett a 2016. május 23-án és 24-án, Isztambulban szervezett Humanitárius Világcsúcson és annak kétéves előkészítő konzultációs folyamatában is. 2015 februárjában Budapest adott otthont a legnagyobb, az „Európa és Mások” Regionális Csoportosulás részére szervezett regionális előkészítő konferenciának, amit hazánk Finnországgal, az Európai Bizottsággal és az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalával (UN OCHA) közösen elnökölt.

A 2016. májusi WHS-en dr. Mikola István biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár a „Senkit nem hagyhatunk hátra – Elköteleződés a kényszerített lakhelyelhagyás kezelésére” című magas szintű kerekasztalon vett részt, illetve a plenáris ülés levezető társelnöke is volt. A kormányzati és társadalmi szervezetekkel való konzultációt követően Magyarország az alábbi ENSZ által ajánlott vállaláshoz csatlakozott:

Elköteleződés egy új megközelítés mellett, amely nemcsak a lakhelyüket kényszer hatására elhagyók azonnali humanitárius szükségleteit célozza, hanem sérülékenységüket csökkenti, és ellenálló képességüket növeli, egyúttal előmozdítja a menekültek és belső menekültek önfenntartó képességét és védelmét. Ezt az új megközelítést koherens nemzetközi, regionális és nemzeti erőfeszítések útján szükséges végrehajtani, mely a lakhelyelhagyás humanitárius és fejlesztési kihívásait egyaránt figyelembe veszi. Ebben a kontextusban politikai, szakpolitikai, jogi és pénzügyi lépések megtétele egyaránt szükséges.

A fentieken túlmenően,
hazánk a WHS kapcsán csatlakozott egy humanitárius jogi tárgyú, a humanitárius jog fenntartását, a polgári lakosság védelmét, a humanitárius hozzáférés biztosítását, és a humanitárius tevékenység védelmét és biztonságát erősítő közös nyilatkozathoz is, melyet az USA kezdeményezett; illetve
- Magyarország a súlyos bűncselekmények kapcsán a BT határozottabb fellépését célzó Magatartási Kódexet a WHS keretében is megerősítette.

A WHS-ről részletesen

Az ENSZ főtitkára 2013-ban kezdeményezte,  legyen egy csúcskonferencia a humanitárius tevékenységről és a megújulás feltételeiről. Az utóbbi évtizedben sok – jó és rossz – tapasztalat halmozódott fel, és a humanitárius kihívások száma és súlyossága is növekedett. A világ számos régiójában találunk elhúzódó és elfeledett válságokat, a klímaváltozás pedig csak növeli a természeti katasztrófák veszélyét, gyakoriságát és hatásait. A 2016. május 23-24-i, isztambuli Humanitárius Világcsúcsot (World Humanitarian Summit, WHS) kétéves konzultációs folyamat előzte meg. Ennek eredményeként a humanitárius rezsim legfontosabb szereplői (államok, nemzetközi szervezetek, civil szervezetek, magánszféra, tudományos szféra) megerősítették az ENSZ főtitkár által megfogalmazott 5 fő felelősségi kört, illetve elköteleződtek egy hatékonyabb, rugalmasabb, a humanitárius alapelvek és jog által jobban meghatározott új megközelítés, valamint a fegyveres konfliktusok megoldása és a megelőzés fontossága iránt.

A Világcsúcs után az ENSZ főtitkára által kiadott Elnöki Összefoglaló szerint a világcsúcs magas rangú résztvevői hangsúlyozták, hogy a humanitárius közösség egyedül nem képes a világszerte segítségre szoruló csaknem 130 millió ember humanitárius szükségleteit csökkenteni. Ehhez egy olyan új, koherens megközelítés szükséges a politikai döntéshozatal, a béketeremtés, a nemzetközi fejlesztés és humanitárius segítségnyújtás összekapcsolásával, amely a kiváltó okokra, a konfliktus-megelőzésre és a válságok megoldására fókuszál.

A konferencia egyik legfontosabb eredménye a Nagy Alku című dokumentum, mely 51 – főleg a finanszírozáshoz kapcsolódó – vállalást tartalmaz, és amelyhez minden ENSZ-tagállam és humanitárius szervezet csatlakozását várják. A Nagy Alku kifejezés arra utal, hogy a dokumentum célja egy donorok és humanitárius projektvégrehajtó szervezetek közötti, kiegyensúlyozott kompromisszum és rendszerszintű megoldások felajánlása, amelyek segítségével a humanitárius finanszírozás bővíthető (a 15 milliárd dolláros hiány pótolható), illetve a meglévő források elköltése és a segélyelosztás optimalizálható a humanitárius segítségre világszerte rászorulók minél jobb ellátása és a sérülékeny csoportok különleges szükségleteinek kielégítése érdekében. A Nagy Alku tíz területen fogalmazza meg a célkitűzéseket, helyenként megvalósítási céldátummal:

  1. Nagyobb transzparencia
  2. Több támogatás és finanszírozás a helyi és nemzeti szereplőknek
  3. A készpénz-alapú programozás koordinációját növelni kell
  4. A menedzsment költségek és duplikációk csökkentése időszakos működési felülvizsgálatok által
  5. Közös és pártatlan szükségletelemzésen alapuló humanitárius akció
  6. A „részvételi forradalom”: az érintett lakosság döntéshozatalba való bevonása
  7. Az együttműködő, többéves humanitárius tervezés és finanszírozás növelése
  8. A „címkézett” hozzájárulások arányának csökkentése
  9. A jelentéstétel egyszerűsítése és harmonizálása
  10. A humanitárius és fejlesztési szereplők közti együttműködés megerősítése

A WHS-ről bővebben itt olvashat.